| B E S T I Á R I U M ::::::::
Ó r i á s o k
Yneven a Kyr Birodalom bukását megelőzően csak elvétve éltek humanoid - két kézzel, két lábbal, többnyire egy Fejjel és hozzávetőlegesen emberi arányokkal rendelkező - szörnyetegek. A bestiák e fajtáinak megteremtéséért Orwellát, sokasodásukért pedig magát a sorsot okolhatjuk. Más a helyzet az óriásokkal, akik - amennyiben a legendáknak hinni lehet - ha kis számban is, de már a világ teremtése óta léteznek. Ugyanezek a legendák említik a trollokat is, ezért kénytelenek vagyunk elfogadni azt az állítást, mely bizonyítottnak véli, hogy a trollok az óriások ősi ellenségei, mi több, rokonai. A mostani összeállítás nagyobb részben a Sigranomoi Egyetem egyik professzora, witseori Nigel gyűjteményes művéből származik. A haonwelli származású tudós egész életét e különös teremtmények kutatásának szentelte, mert, mint könyve, a Bestichia Urucha előszavában írja:
"...Noha az emberlakta birodalmak környékén nem maradtak meg az ősibb fajok ezen képviselői, akárcsak azok a természetrajzi szempontok szerint rokonnak nem mondható bestiák sem, melyek a külső szemlélőben hasonló érzületeket keltenek, az óriások és trollok is reális veszedelmet jelentenek a civilizációra. Erősségeik és, gyenge pontjaiknak ismerete elengedhetetlennek bizonyulhat majdan, s még ha jelenlétük, fenyegetésük nem is nyilvánvaló, és ezért tanulmányozásukat elhanyagoljuk, vész idején már késő lesz megpróbálni a tudás morzsáit gyűjtögetni... "
"...Nem véletlen, hogy munkámban együtt taglalom ezen fajokat - bár, mint kiderül, az általam humanoidnak nevezett szörnyetegeknek nincs közük származásra nézvést az óriásokhoz vagy trollokhoz - de megjelenésükben, viselkedésükben és szokásaikban, ahogyan tulajdonságaikban is, egyezések találhatók... "
Yneven meglehetősen csekély számban élnek óriások, s lakhelyük is igen távol esik az emberi birodalmaktól. Magányos, zárkózott, bizalmatlan népség ez, melynek képviselői tudatosan kerülik más fajok közelségét. Számuk az elmúlt évezredek alatt alig növekedett, s ha csak tehették, kimaradtak a fiatalabb népek háborúiból. Csupán némely egészen ősi legenda említi, hogy egykor gyakorta összetűztek egymással, csatáik hiteles történetei azonban nem maradtak fenn. Azt azonban leszögezhetjük, hogy a párviadalokat, az egyéni hőstetteket kedvelik, a stratégiát pedig nem tartják valami sokra. Mint mondják, egyetlen alkalommal vonultak hadba az emberek uralta világban, egyetlenegyszer fogtak össze mindahányan, hogy megsegítsék a Kyr Birodalmat Orwella ellenében. A népességük számához képest elképesztően nagy óriássereg- közel ötezer harcos P.e. 3207-ben vonult fel, hogy Orwella közel negyvenezres orkseregével farkasszemet nézzen. A csata gigászi voltáról legfeljebb elképzeléseink lehetnek, az azonban tény, hogy megsemmisítő vereséget mértek ellenfeleikre. Nem maradtak fenn azonban az esemény előzményei: sem az okok, amiért hadba szálltak a kyrek mellett, sem pedig a később történtek. Bizonyosság viszont, hogy mostanság nem kedvelik az embereket, s minden lehető eszközzel távoltartják maguktól a betolakodókat. Az egyes óriásnépek nem csak a más fajok elől zárkóznak el, de egymástól is. Nem lelhet barátibb fogadtatásra az erdőkből származó Traclon sem egy hegyvidéki Sacron óriáserődítmény falai közt, mint bármely más faj képviselője.
Az óriások kis létszámú törzsekben élnek, szigorúan patriarchális alapú családi szervezettségben. A törzsfő a legerősebb és legidősebb férfi, akit- halála után - a hozzá vérségi ágon legközelebb álló fiúutód követ tisztségében. Tudnunk kell azt is, hogy az egyes törzsek időnként kapcsolatot teremtenek egymással, talán hogy vérvonalukat felfrissítsék, ám e kapcsolattartás jórészt kimerül egy-egy közös, hetekig tartó orgiában, mikor is asszonyaikat átengedik egymásnak. Nem Fordulhat azonban elő, hogy a négy óriásnép egymás közt keveredjen: az efféle próbálkozást a családfők kegyetlenül megtorolják. Épp ezért érdekes, hogy olykor - minden században talán egyszer - feltűnik egy-egy télóriás, akinek valamelyik szülője ember volt.
Némely tulajdonságban majd minden óriás megegyezik. Hosszú, az elfekével vetekedő élettartamuk közmondásos. Ugyancsak az összes óriásra elmondható, hogy intelligens, sötét humorral megáldott teremtmény, s hogy a csak a saját fajtáját tiszteli. Az óriások Fajtól, néptől és törzstől függetlenül ugyanazt a nyelvet beszélik - a távolság és a népek különbözősége persze eltérő nyelvjárások kialakulásához vezetett. A Rend eszmeisége nem érdekű őket, de a Káoszt sem kedvelik kifejezetten. Saját isteneiket imádják, igaz, nem túlságos buzgalommal - de van egy ünnep, melyet népre, törzsre való tekintet nélkül minden óriás megül. A Hideg Évszak első havának utolsó napján tartják a férvivé érés rituális ünnepét, s ilyenkor biztosan számíthatunk rá, hogy a törzs minden tagja otthonában marad.
Az óriások igen heves vérmérsékletű teremtmények, éppen ezért nagyon fogékonyak az asztrális mágia bármely formájára. Híresztelések szólnak arról, hogy ezt kihasználva némely varázshasználó rabszolgaságban tart néhányat e hatalmas lények közül. Olykor elvadult, kóborló bandákra bukkanhatunk, melyek tagjai valami okból elszakadtak népüktől. Valószínű, hogy ezek a világban garázdálkodó óriások is az asztrálmágia bilincsében vergődtek egykor, s noha a varázslat közvetlen hatása elmúlt, a szerencsétlen lények lelkét maradandóan megnyomorította. Az efféle kóborló óriások a legveszedelmesebbek a civilizációra nézve, hisz rablásból tartják fenn magukat, ráadásul önnön természetüket meghazudtolva kegyetlenkednek.
Sacron (Hegyi Óriás)
Előfordulás:
Nagyon ritka
A Megjelenők száma:
6-60
Termet:
Ó (kb. 8.5m)
Sebesség:
150(SZ)
Támadó Érték:
110
Védő Érték:
170
Kezdeményező Érték:
20
Célzó Érték:
-
Sebzés:
4k10+6
Támadás/kör:
2
Életerő-pontok:
25
Fájdalomtűrés-pontok:
100
Asztrál ME:
5
Mentál ME:
25
Méregellenállás:
immunis
Pszi képzettség:
-
Intelligencia:
átlagos
Jellem:
Káosz
Tapasztalati pont:
110
Az óriások legnagyobb és legerősebb fajtája a Sacron. Magas hegyeket, sziklás vidékeket kedvelő nép, melynek egy-egy törzse sziklából összerótt várban lakik. Kitűnő kovácsoknak és építészeknek tartják őket dc fajtájuk egyben a legharciasabb óriásfajta is. Bőrük szürkéssé fakult, szemük egészen halvány vízkék. Övig érő szakálluk és vastag bajszuk, akár konytba fogott hajzatuk, sötétszürke. Öltözködésüket nem nevezhetjük túl változatosnak: vastag szövetekből, darócból szabott öltözékük híján van az eleganciának, s színvilága is meglehetősen egyhangú: a kék, a sárga és a Fekete kombinációiból áll.
A Sacronok az acélmegmunkálás mesterei, vonzódásuk e fémhez már több, mint különös. A családban (törzsben) elfoglalt rangot az jelzi, hogy mennyi finoman munkált acélholmit visel egy Sacron, így azután érthető, hogy minden férfi állandóan vérteket és fegyvereket hord: a fiatalabbak láncinget (SFÉ 5), a idősebbek félvértezetes (SFÉ 8). Legkedveltebb fegyverük a hatalmas, közel kétméteres nyélre crősített csatabárd (TÉ: 15, VÉ: 5, KÉ: 2) és a majd ugyanekkora pallos (TÉ: 8, VÉ: 4. KÉ: 2 - forgatásukhoz legalább 22-es Erő kell!). Mindkettő 4k10-et sebez, melyhez a Sacronok hatalmas testi ereje miatt +6 járul.
Egy tipikus Sacron törzsben 2-20 nő él, ugyanennyi férfi és 5-20 gyermek. A gyermekek szinte soha, a nők pedig csak igen ritkán hagyják el a törzs szálláshelyét, a férfiak azonban gyakorta indulnak vadászni, vagy külszíni fejtéssel fémet bányászni. Az aranynak nincs értéke számukra, s ha nagyritkán cserekereskedelmet folytatnak más törzsekkel, úgy szépen megmunkált fémtárgyakkal, állatbőrökkel, olykor sörrel fizetnek.
Humoruk sötét, s bár szigorú alávetettségi szabályok határozzák meg életüket, a kegyetlenség nem sajátjuk. .Más élőlényeket azonban semmire sem tartanak, az embereket megvetik, míg a trollokat és más humanoid szörnyeket egyenesen gyűlölik.
Súlyuk elképesztő - esetenként a hat tonnát is elérheti. Minden fajtájú méregre immunisik, akárcsak a hideg bármely formájára. A mágiától félnek, bármely megnyilvánulása pusztító dühöt is ébreszt bennük. Várukat óvják minden hívatlan vendégtől, s könnyen előfordulhat, hogy az óvatlan utazó bebocsátás és vendéglátás helyett csak néhány több mázsás sziklatömböt kap a Fejére... Az erődítményük körüli 50-100 mérföldes területet sajátjuknak tekintik, s ha idegenbe botlanak, megpróbálják elűzni. Ha a betolakodó szépszerével távozik, nem üldözik, nem bántják, ám ha ellenáll, rátámadnak. Amennyiben harcra kényszerítik őket, halálukig harcolnak. Legfeljebb mágiával félemlíthetők meg, mással nemigen.
Mikor a saját területükről ki merészkednek, a Sacronok vigyáznak. nehogy más lényekkel találkozzanak, s ha ez mégis megtörténik. nem viselkednek agresszíven, inkább elkerülik az összecsapást. Ha azonban rájuk támadnak, a szokásos hevességgel, az irgalom
Traclon (Erdei Óriás)
Előfordulás:
Ritka
A Megjelenők száma:
4-40
Termet:
Ó(kb. 7m)
Sebesség:
130(SZ)
Támadó Érték:
100
Védő Érték:
155
Kezdeményező Érték:
30
Célzó Érték:
30
Sebzés:
4k10+5
Támadás/kör:
2
Életerő-pontok:
22
Fájdalomtűrés-pontok:
98
Asztrál ME:
7
Mentál ME:
25
Méregellenállás:
immunis
Pszi képzettség:
-
Intelligencia:
átlagos
Jellem:
Káosz
Tapasztalati pont:
100
A mérsékelt éghajlatú, ember nem járta rengetegek lakói a Traclonok. Gigászi, fából összerótt, sátor alakú kunyhókban élnek, melyeket nehezen megközelíthető völgyek tisztásain építenek. Kitűnő ácsok, a Famegmunkálás mesterei. Magasságuk ritkán haladja meg a hét métert, testalkatuk némileg karcsúbbnak tnoncihat6 a Sacronokénál. Bőrük cserzett barna, szemük sárga, s kiválóan látnak a sötétben is (infralátás 30 m). Fekete hajukat varkocsba fonva, olykor kontyba kötve hordják. Ruházatuk az erdei népek szokásait követi: állatbőrlik. szőrmék és daróc az alapanyaguk. Ékszereket csak elvétve hordanak, azokat is inkább csontból faragják, a fém megmunkálását szinte alig ismerik. A legbarátságosabb fajta, noha más népekért ők sem rajongnak igazán. Előfordulhat, ha kellőképp megfizetik őket, valaki szolgálatába állnak. Fizetségül csak fémet fogadnak el, s szolgálataik sem terjednek túl kézművességük alkalmazásán. Harcolni senki idegen kedvéért nem hajlandóak. Nincs azonban annál félelmetesebb, mint mikor Traclonok építenek ostromgépeket, sőt arról is szól legenda, hogy olykor hajókat ácsolnak megbízóiknak. Különös ez, hiszen egyébként nem kedvelik a vizet, s hajázásra semmi kincsért rá nem bírhatók.
Kisebb törzsekben élnek, mint Sacronok, s kevesebben is vannak. Az asszonyok is vadásznak, akár a törzs férfitagjai, s ez megélhetésük fő forrása. Hatalmas íjakat (CÉ: 10, Sebzés: 3k6+4, Hatótáv: 250 m, KÉ: 3, Súly: 12 kg-használatához legalább 21-es Erő szükséges), és hajítódárdákat (TÉ: 12. VÉ: 5, KÉ: 6) használnak a vadászathoz és a harchoz egyaránt. A természetet az elfekhet hasonlóan kedvelik és tisztelik, így számtalan tulajdonságuk megegezik azokéval. Hangtalanul képesek járni az erdőkben, a rejtőzés nagymesterei: így a lopózásra és rejtőzködésre 80%-uk van. A törzsi szálláshelyüktől számított 120-150 mérföldes környéket a saját vadászterületüknek tekintik, így ott mást vadászni, netán letelepedni nem engednek. A külvilág lakóit nem üldözik el, igaz, a fogadtatás, amiben részesítik őket, messze áll a baráti vendéglátástól.
Egyébiránt kellemes társalgók, szívesen mesélgetik legendáikat, ám humoruk sötét, akár a rabbi óriásé, s a kritikát sem igen tűrik. Egy meggondolatlan megjegyzés elég. boy haragra lobbanjanak. és bizony, ilyenkor tettlegességre is sor kerülhet. A trollokon és egyéb humanoid szörnyeken kívül a törpéket utálják leginkább egy törpe koponya értékes trófeának számít közöttük. Harc közben nemcsak fegyvereiket használják. Olykor fiatal fákat tépnek ki gyökerestől, hogy ellenfelükhöz vágják, vagy buzogányként forgassák azokat. Az efféle fatörzsek 2-300 kilósak is lehetnek, s ha valakit eltalálnak 6k10 Sp-t sebeznek. Legfeljebb 12 m távolságra dobhatók. Buzogányként forgatva - ilyenkor kisebb és k5nnyebb darabokat választanak, melyek súlya nem haladja meg a 130 kilót -, a fa TÉ-je 10. VÉ-je 12, KÉ-je 6, Sebzése pedig 4k10+5 Sp.
Vol (Mocsári Óriás)
Előfordulás:
Nagyon Ritka
A Megjelenők száma:
2-20
Termet:
Ó(kb. 6m)
Sebesség:
100(SZ), 40(V)
Támadó Érték:
75
Védő Érték:
125
Kezdeményező Érték:
25
Célzó Érték:
-
Sebzés:
4k10+4
Támadás/kör:
2
Életerő-pontok:
20
Fájdalomtűrés-pontok:
100
Asztrál ME:
4
Mentál ME:
25
Méregellenállás:
immunis
Pszi
képzettség:
Intelligencia:
magas
Jellem:
Káosz
Tapasztalati pont:
95
Az óriások népének legritkább, legkisebb, már-már kihalófélben lévő faja a Vol. Az egyetlen olyan óriás faj, mely vándorló, nomád életmódot folytat, nem telepszik meg egy helyen. Kis csoportokban kóborolnak mocsárról mocsárra, halásznak, vadásznak, de olykor lakott vidékekhez is közel merészkednek, mert tárgyaikat, fegyvereiket, a mindennapi élethez szükséges eszközeiket rablással szerzik meg. Mégsem rosszindulatúak, s az efféle rajtaütések során próbálnak nem túl nagy pusztítást okozni, s ha lehet inkább elcsenik a szükséges holmit, semhogy harcolni kényszerüljenek érte.
Külsejüket nézve a legközelebb ők állnak az embernépekhez, fekete hajukkal, kreolos bőrükkel, mélykék szemükkel leginkább hatalmasra nőtt abasziszire hasonlítanak. Vonásaik tiszták, Fenségesek, gyakori közöttük az igazi szépség. Ruházkodásuk is az emberekét követi: térd fölé érő csizmát, bőrnadrágot, vászoningeket és prémmel szegett köpenyt hordanak. Egyes vidékeken az egyszerű nép földreszállt istenként tiszteli őket, olykor kőoltárt emelnek nekik, melyre mindenféle áldozati ajándékokat helyeznek. A Volok szeretik az efféle környékeket, s ha ilyesfajta nyomokra bukkannak, mindig vigyáznak, nehogy a nép ártalmára legyenek, így őrizve kialakult kultuszukat. Kedvelik az aranyékszereket, az egyetlen kézművesmunka, mellyel hajlandóak foglalkozni, az ékszerkészítés. Természetes szépérzéküknek köszönhetően csodálatos darabok kerülnek ki kezeik közül. Az efféle drágaságoknak ritkaságuk miatt igen nagy értéke van az embernépek között. Fegyvereiket a Traclonoktól szerzik be, tőröket (TÉ: 12, VÉ: 14, KÉ: 9, Sebzés: 1 k10+4 - emberek számára rövidkardnak felel meg) és egykezes kardokat (TÉ: 14, VÉ: 16, KÉ: 6, Sebzés: 4k10+4 - emberek számára pallos) használnak harcban, míg vadászathoz íjat és hajítódárdákat (ezen fegyverek leírását lásd a Sacronnál). A mocsarakat egyedülállóan ismerik, ott meglepni őket lehetetlen. Ha mocsárban próbálnak becserkészni egy Volt, 10 körönként 35% esélye van arra, hol csapdába csalja üldözőjét. A csapda lehet olyan ingovány, mely elnyeli az óvatlan odatévedőt, de néha, ha egy környéken hosszabb ideig maradnak, maguk a Volok is építenek háncsból, karókból elmés szerkezeteket, ami egyaránt alkalmas nagyvadak elejtésére, és a gonosz szándékkal közelítő idegenek elejtésére is. A kegyetlenség rájuk sem jellemző, de harc közben nem ismerik a félelmet és vadak. Kiváló vívók, jó íjászok, de a dárdáikat is elképesztő pontossággal használják. Az asztrálmágia ugyanolyan fokozottan hat rájuk, mint a többi óriásra, a mérgekre és fertőzésekre immunisik, akárcsak a tűz alapú varázslatokra. Hol ez a képességük miképpen fejlődött ki, máig rejtély, ám tény, hogy a tűzzel különös a kapcsolatuk. Ennek eredményeképpen minden Volnak 5 körönként 20% esélye van, hogy egy Tűzelementált hívjon segítségül.
Az így érkezett tűzlény addig marad. míg szükség van rá, de egy óránál semmiképpen sem tovább.
A Vol írástudó fajta, s e tudományukat szívesen használják. Üzeneteket. híreket hagynak egymásnak. amiket kidöntött, háncsától megfosztott fa törzsébe vésik. Érdekes, hogy az ilyen üzenőfákon nem fog a tűz, de még az idő sem. A kíváncsi kutató sosem tudhatja, hogy a rúnákkal televésett fatörzs mikorról származik - ugyanúgy készülhetett egy órája, mint korokkal ezelőtt.
Vanyak (Tengeri Óriás)
Előfordulás:
Nagyon Ritka
A Megjelenők száma:
4-40
Termet:
Ó(kb. 8m)
Sebesség:
110(SZ), 90(V)
Támadó Érték:
85
Védő Érték:
135
Kezdeményező Érték:
35
Célzó Érték:
-
Sebzés:
4k10+5
Támadás/kör:
2
Életerő-pontok:
30
Fájdalomtűrés-pontok:
120
Asztrál ME:
6
Mentál ME:
30
Méregellenállás:
immunis
Pszi képzettség:
-
Intelligencia:
magas
Jellem:
Halál, Káosz
Tapasztalati pont:
145
Tengerek kihalt partvidékein. partmenta szigeteken élnek a Tengeri Óriások. A hajósnépek régóta ismerik már ezeket a környékeket, s minden körülmények között messze elkerülik őket. Annál rosszabb egyetlen hajóssal sem történhet, mint hogy a vihar, vagy más szerencsétlenség a Vanyakok közé sodorja őket. Az óriások e fajtája közel olyan magas, mint a Sacronok, erejük sem marad el sokban amazokétól, ám a fő veszélyt kegyetlen természetük jelenti. A többi óriással ellentétben velejéig romlott, gonosz, kárörvendő fajta, akiknek örömet okoz más szenvedése, s akik egymás között - még a törzsön belül is - állandóan hadakoznak. Barlangrendszerekben élnek, melyet félig vízzel árasztanak el. bár e lakhelyeket csak a legritkább esetben építik ők maguk. Az efféle munkát megvetik, s inkább rabszolgákkal végeztetik. Rabszolgákat vásárolnak, vagy maguk fognak: gyakran lesben várakoznak a fontosabb hajózási útvonalak mentén, majd az éj leple alatt úszva megközelítik a kiszemelt hajót. A legénység egy részét lemészárolják, s még a hajó fedélzetén elfogyasztják, míg a többieket, az erősebb, kevésbé sebesült matrózokat magukkal viszik szálláshelyükre. Minden vizi jármű ellen olthatatlan gyűlölettel viseltetnek, s az elfogott, kifosztott alkotmányokat rendszeresen elsüllyesztik.
Nemcsak természetük, de külsejük is elképesztően rút. Bőrük színe - ha ezt a pikkelyes, állandóan nedvedző, kelésekkel teli felhámot egyáltalán bőrnek lehet nevezni - a méregzöld és a piszkosszürke közt váltakozik, hajuk nincs, szemük sárga, vörös szembogárral. Kiválóan úsznak, csak kevés hajó veheti fel velük a versenyt, hisz nem csak tüdejük, de kopoltyújuk is van, ráadásul a haladásban hatalmas testi erejükön és kitartásukon kívül a lábaikon és kezeiken nőtt úszóhártyák is segítik őket. Ruhaként csupán narválbőrből készült ágyékkötőt, valamint emberbőrből cserzett zekét viselnek. Tárgyaikat torz faragványokkal, perverz képekkel díszítik. Kedvelt fegyvereik a szigony (TÉ: 13. VÉ: 9, KÉ: 8, Sebzés: 4k 10+5) és a korbács (TÉ: 8, VÉ: 3, KÉ: 8, Sebzés: 2k6), de előszeretettel használnak hálókat is. Barlangjaikban hihetetlen mennyiségű kincset halmoznak fel, csodálatos korallok, igazgyöngyök hevernek ládaszámra. Mindezek mellett ezüst-, arany- meg mithrilpénzeik vannak, a kirabolt hajókról származik valamennyi. Az egyetlen óriás -faj, melynek törzsei rendszeresen kereskednek egymással és más népekkel is. Noha a velük való találkozás halálos veszélyeket rejt magában, némely élelmes kereskedőház rejtélyes módon állandó kapcsolatot tart velük. Rabszolgákat és használati tárgyakat adnak drágaságokért cserébe. Vigyázni kell azonban, hisz a Vanyak alattomos népség, s ha teheti, a kereskedőt is megtartja magának. nemcsak áruját.
Legborzasztóbb szokásuk az emberevés. Hogy miképp alakult ki ez az undorító gusztusuk, talán sohasem fog kiderüólni, ám tény, hogy az emberhúst minden éteknél többre becsülik.
Háziállatnak rendszerint cápákat, óriáspolipokat tartanak, melyek etetése kedvelt szórakozásuk. Ámbátor a többi óriásnál intelligensebbek, megegyezésre szinte sosem lehet jutni velük, ha harcra kerül sor - ami gyakorta előfordul -, utolsó csepp savószín vérükig küzdenek. A mérgekre és a vízalapú varázslatokra immunisak, de az asztrálmágia éppúgy fokozottan árt nekik. mint a többi óriásnak.
A sors különös fintora, hogy nemcsak a Vanyak vadászik az emberekre, de az emberek is vadásznak rá. Fogai kiváló alapanyagai a mérgek eleni talizmánoknak, bőréért a boszorkánymesterek fizetnek egész vagyonokat, míg vére a platinánál is értékesebb nedű.
Novák Csanád
D A R T O N I T A C SA T A M É N :::::::::::::
Darton a halottak a túlvilág, és a sötét tréfák patrónusa. Ki ne hallott volna rettenthetetlen paplovagjairól, ill. azok rettenetes csataménjeiről? Igen, sokakban felmerül a kérdés miért éppen Darton harci ménese lenne különb, s miért lenne jobb? A Bestit lapozva feltűnt nekem, hogy Krántól-Yllinorig mindenkinek vannak speciális hátasai, lovai. S eszembe jutott a Sötét Zarándok c. könyv, és az Észak Lángjai c. könyv, ahol Darton evilági helytartója, s Vaskezű Alex is ilyen hátasokon, azaz Élőhalott hátasokon ült. Nos azt gondoltam, hogy kreálok én is a Dartonitáknak egy ilyen nemes állatot, hiszen az alkotók nem igazán "engedték őket el" speciális dolgokkal. Ha lovakról valaki vitázni kívánna, ez csak ötlet nem kell komolyan venni, s ha esetleg a Web oldalra felkerült is, nagyon Thanx érte. Nos lehet hogy lesznek homályos pontok, de bocsássátok meg nekem, nem vagyok jártas a Halál misztériumában.
Ezeket a lovakat Isteni mágiával, és Nekromanta mágiával átgyúrják, átformázzák a ló testét, és lelkét. Lelkét kitépik, s utána papi mágiával visszahelyezik. S ez olyan rituálé, ami Darton paplovagjai között titkos rituálénak számít, s csak nagyon kevés ember nyerhetett eddig beavatást ebbe a rítusba. S mire készen lesznek a lóval, egy tekintélyt parancsoló engedelmes állatot kapunk, aki csak leendő gazdájának engedelmeskedik.
Színük fekete, s szőrzetük is az. Szemük vörösen izzik.
Mielőtt a játékos(ok) egy ilyen paripát szeretnének, tárgyalják meg a KM.-mel, mert CSAK Rowon városában, CSAK Darton paplovagjainak, készítik el, s CSAK akkor ha valamilyen különleges tettel kiérdemelte, CSAK 6.-ik szinttől. Valljuk be, ilyen nemes állatokat nem lehet mindenki kezébe adni.
S most az adatok.:
Előfordulás.: Ritka
Megjelenők száma.: Változó
Termet.: N
Sebesség.:110
KÉ.: 9
TÉ.: 50
VÉ.: 70
CÉ.: -
Sebzés.:1D10/1D10/1D10+1
Tám./kör.:3
Ép.:40
Fp.: -
Asztrál Me.: Immúnis
Mentál Me.: Immúnis
Pszi.: -
Intelligencia.: Alacsony
Max Mp.: -
Jellem.: Halál
Max Tp.: 200
Különleges képességek.: A lovat asztrálisan és mentálisan a gazdájához kötik,
Pszivel lehet vele kommunikálni.
Mindig harcol a csatában, sohasem csapnak zajt.
Jelzik a veszélyt Mentális úton.
Fagylehellet.:1D10 Sebzés, 1D6+4 körönként
Őrjítő felhő.: Az áldozat köteles 10+2D10 E.-s Asztrál ellen dobni,
Ellenkező esetben megőrül, s csak papi mágiával gyógyítható.
Látnak infra, és ultra tartományban, 20 méterig.
Szaglásuk, nincs talán annyi, hogy megérzik az élőholtakat 20
méteres körzetben.
Hallás.: 1,5.-ször jobb az emberénél.
Ha az ellenfél pánikol, akkor az a lónak egyfajta táplálék, és
jobban harcol, olyan ez, mintha Harci drog lenne a szervezetében.
A harcértékek a köv képpen módosulnak.: +5 Ké, +10 Té, +10 Vé.
Bátorság –5.-ös módosítóval, NJK.-nak.
Nos most beszéljünk a hátrányokról.
Nem él, s ez látszik rajta. Nem csinálja azokat a megszokott dolgokat, amit egy ló szokott. Nem legel, nem lélegzik(a hagyományos értelembe véve, mert akkor fagylehellet sem lehetne.) Nem ürít, amit egy ló ugye szokott.
A szeme vörös, s ez felhívhatja a kívűlálló figyelmét nem evilági mivoltára.
Nem tudom ez hátrány.-e, de ha a lovas meghal, akkor velehal a ló is. Fordítva ez nem működik.
B E S T I Á R I U M :::::::::::::
L e v i u u r , N a r d a e l , K õ e v õ , H a r c i k u t y a .:::::::::::::::::
Leviuur
Elõfordulás: Ritka
Megjelenõk száma: 1
Termet: K
Sebesség: 90(SZ)
TÉ: 30
VÉ: 50
KÉ: 10
CÉ: --
Sebzés: 1k6
Támadás/kör: 1
Ép: 18
Fp: 28
Asztrál ME: immunis
Mentál ME: immunis
Méregellenállás: 4
Pszi: speciális
Intelligencia: állati
Max.Mp: --
Jellem: --
Tapasztalati pontok: 25
Ynev különös teremtményeinek ismertetésében ezúttal egy ragadozó gyíkfajról szólunk, mely meglehetõsen egyedi módot fejlesztett ki a zsákmányszerzésre. Egyfajta mentális csapást mér áldozataira, melyek ettõl elkábulnak, elájulnak, esetleg bele is pusztulnak a támadásba. A leviuur, lévén alig másfél méteres, többnyire csak kisemlõsöket, madarakat támad meg, mivel nagyobb zsákmánnyal nem tudna mit kezdeni. Kaméleon módjára képes színét változtatni, így tökéletesen el tud rejtõzni, s addig nem is igen mozdul meg, míg a préda el nem pusztul csapásai alatt.
Bármilyen furcsa, e teremtmények komoly veszélyt jelenthetnek az értelmes lényekre is. Ennek oka szociális viselkedésükben keresendõ. Rendkívül agresszíven védik ugyanis egymás ellen a területüket. Egyetlen leviuur nagyjából egy négyzetkilométeres területet ural, és az esetleges behatoló fajtársakat kíméletlenül megtámadja. A küzdelem mindig életre-halálra szól, ez alól csak a párzási idõszak jelent kivételt. Egymás speciális mentális kisugárzását nagyjából egy kilométerrõl megérzik, érzékelni képesek azonban a pszi energiát is. Egészen pontosan az alkalmazott pszi diszciplínákat fedezik fel, és ezeket is (a természet tréfája) rivális fajtárs behatolásaként értelmezik - tehát támadásba lendülnek. A leviuur megközelíti a behatolókat, és a legerõsebbnek tûnõ ellenfélnek támad mentális fegyverével. Legerõsebbként azt érzékeli, aki a legtöbb pszi-pontot "érõ" pszi-pajzsokat tartja fenn. A támadáshoz 50-100 méterre kell megközelítenie az ellenfelét, de nem kell látnia õt. A harc a következõképpen zajlik. A leviuur körönként egyszer 4d10 erõsségû csapást mér az ellenfélre. Ez a dobott értéknek megfelelõ pontot vesz le az áldozat pszi-pajzsaiból, a következõ sorrendben: elõször a dinamikus pajzsokat bontja le; mivel a leviuur támadása nem sorolható a hagyományos értelemben vett mentális és asztrális támadások közé, nem meglepõ, hogy egy csapása egyaránt bontja mindkét pajzsot. Ha elfogy a dinamikus pajzsok védelme, akkor ugyanígy következnek a statikus pajzsok. Ezek elsöprése után a csapások Fp, majd Ép sebzést okoznak. Mivel a leviuur halálig folytatja támadásait, az adott távolságon belül az élõlények jelenlétét is megérzi. Ha egy megtámadott társaságban több pszi-alkalmazó van, az elsõ eleste után a gyík sorrendben a legerõsebbet fogja megtámadni. Támadását mindaddig folytatja, amíg minden behatolóval nem végez. Pszivel támadni a leviuur-t ugyancsak nehéz dolog. Minden állatnak 40+5d10 értékû pajzsa van. Ez is speciális védelem, nem azonos a pyarroni-módszer pajzsával - ám a Pszi-ostrom diszciplínával elvileg ez is megsemmisíthetõ, mintha statikus-pajzsot akarnánk semlegesíteni. A védelmét vesztett leviuur azonnal beszünteti a támadást, és menekülni kezd. Ha ekkor újabb támadást kap, nyomban elpusztul. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy a leviuurt egyszerûbb lelõni, mint saját eszközeivel legyõzni. Azért ez sem nehézségektõl mentes feladat. Mint azt már említettük, a leviuur kaméleonként változtatja a színét, remekül álcázza magát. Felfedezésére minden karakternek 20% esélye van - persze csak akkor, ha tudja, mit is kell keresnie. Alapfokú erdõjárás vagy vadászat +20%-ot jelent. E képességek Mesterfokú elsajátítása esetén +40% az esély a felfedezésére. Ismétlem, csak abban az esetben, ha tudják, mit keressenek. A leviuur sosem támad olyanra, aki nem használ pszi energiát (tehát pajzsai sincsenek). S még egy szerencsés dolgot meg kell említenünk: ez a különleges gyíkfajta a trópusi erdõk ritka lakója.
Nardael
Elõfordulás: Ritka
Megjelenõk száma: 1
Termet: E
Sebesség: 110 (SZ)
TÉ: 50-100
VÉ: 90-200
KÉ: 25-60
CÉ: 10-75
Sebzés: fegyvertõl függõ
Támadás/kör: 2
Ép: 10-50
Fp: 40-175
Asztrál ME: immunis
Mentál ME: immunis
Méregellenállás: spec.
Pszi: --
Intelligencia: Kimagasló
Max.Mp: --
Jellem: Élet
Tapasztalati pontok: 20-250
A Nardael õsi elf szó, jelentése A Fák Lelke. Ez persze elég pongyola fordítás, hiszen az elf nyelv árnyaltságát meg sem közelíti a közösként használt pyarroni. Azonban úgy vélem, a név e fordítása is kellõen visszaadja a nardaelek lényegét. E valóban õsi faj rejtõzve éli életét, a legsûrûbb erdõk mélyén. Származásukról csak néhány elf regébõl szerezhetünk információkat. E történetekbõl a nardaelekkel foglakozó kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a fákkal valamiféle szimbiózisban élõ humanoid fajról lehet szó. Az elfek persze megmosolyogják az ilyen magyarázatokat; õk azt mondják, a nardaelek egyek a fákkal. Az tény, hogy az elsõ elmélet semmiféle magyarázatot nem ad a nardaelek különleges képességeire. Ha egy elfet kérdezünk, õ valószínûleg olyasmit fog válaszolni: Értsd meg az erdõt, s megérted a Nardaelt. Persze, egy elfnek ez mindent elmond, de egy kívülálló számára csak egyike az elfek közmondásosan ködös szólásainak. Amit tudni kell egy nardaelrõl, az a következõ. A legtöbb erdõ mélyén található egy ligetszerû terület, ahol az erdõre legjellemzõbb fáknak néhány tökéletes példánya áll. Az ilyen ligetekben mindig akad legalább egy forrás. Ha valaki egy tökéletes békét árasztó, csodálatos fákkal szegélyezett forráshoz ér, szinte biztos lehet benne, hogy egy nardael birtokán jár. Ilyen helyen tilos fát vágni, vagy bármely növényt szántszándékkal megsebezni, elpusztítani. Ha mindenáron tüzet akar gyújtani, csak elhalt, a földön heverõ gallyakból tegye az utazó. A forrás vizét ne szennyezze, a tisztásra betévedõ állatokat ne bántsa. Mert bizony sok állat szeret e vízbõl inni, hisz' itt tökéletes biztonságban van. A ragadozók sem támadják meg a területre betévedt, vagy bemenekült áldozatukat. Elõfordulhat, hogy a pihenõ parti mellett egy szarvascsorda vonul inni a forráshoz, ügyet sem vetve a kalandozókra. Aki nem tud ellenállni a csábításnak, az bizton számíthat a nardael haragjára. A nardael egyébként a liget körüli erdõterületet is a birtokának tekinti, itt sem enged semmiféle erdõirtást, nagy vadászatokat.
A nardael ritkán mutatkozik. Humanoid, leginkább egy elfre hasonlít. Hogy nõ vagy férfi, az esetenként változik, de mindig fiatalos külsejû. Ha valakiket netán meg kell leckéztetnie, rendkívüli képességekrõl tesz tanúbizonyságot. Egy nardael hatalma egyenes arányban áll a ligetén álló fák számával. A legkisebb ligetek tíz-tizenkét, míg a legnagyobbak száz-százötven fából állnak. Egy "tíz fás" nardael a minimális, míg a százötven fát birtokló nardael a maximális harci értékekkel rendelkezik. Fegyvereik speciálisak; kívánságra bármelyik a kezükben terem, így egy nardael akár körönként tud fegyvert váltani, minden nehézség nélkül. Karddal illetve íjjal harcolnak, szükség szerint. Kardjuk anyaga fa, ám minõségben a legjobb acélokkal vetekszik; ha azonban valaki mégis eltöri, a következõ körben már egy újabb lesz a nardael kezében. A karddal, melynek sebzése 2k6, körönként kétszer támad. Az íjjal szintén kétszer lõ - itt meg kell jegyeznünk, hogy a CÉ-jéhez hozzá kell adni a Mf fegyverhasználat adta bónuszokat, és az elf íjnál feltüntetett értékeket. Sebzése ennek is 2k6. A nyílvesszõk kívánságára jelennek meg az íj idegén. Tán mondanunk sem kell, hogy egy nardael az Erdõjárás képzettségben messze felülmúl egy mesterfokon képzett kalandozót. Remek harci tudásán kívül mágikus képességekkel is bír. Hatalmától (fái számától) függõen naponta 20-120 Mana-ponttal rendelkezik. Ezeket úgy szerezheti vissza, ha egy órát a fái közt pihen. A következõ mágiákat alkalmazhatja:- Bárd fénymágia- Pap Élet szféra - Boszorkány rovarfelhõ, düh kioltása, láthatatlanság álomvarázs - Boszorkánymester Villámtagadás - Varázslói elemi mágia, kivétel az elemi tûz mozaikok E képességeivel harcol a nardael, ha nincs a saját ligetében. Amennyiben a ligetben tartózkodik, akkor a következõ elõnyöket élvezi:Körönként 2-15 Fp-t és 1-3 Ép-t gyógyul, hatalmától függõen. A liget fáit, mint egymáshoz kapcsolt érkapukat használhatja. A ligeten belül 100 %-os rejtõzködéssel, lopózással, mászással rendelkezik. E képességei a ligeten kívül "csupán" 95%-osak. Csak a ligeten kívül lehet végérvényesen elpusztítani, a fái közt halálából is regenerálódik. Persze, ligetének elpusztításával õ maga is megölhetõ. Ha a ligeten kívül pusztul el, és maradványait visszaviszik fái közé, a regenerálódás nyomban megindul. A nardael szívesen segít a rászorulóknak, ha azok megfelelõen viselkednek a territóriumán. Ha fennhangon hívják, esetleg elõjön, bár mint azt említettem, ritkán mutatkozik. Elf hívására azonban azonnal elõjön. Segítsége csak és kizárólag gyógyításra korlátozódik, bár esetleg az erdõrõl is kaphatunk tõle némi felvilágosítást. Az mindenesetre tény, hogy egy elf és egy nardael remekül megérti egymást, és órákig képesek beszélgetni. A nardael egyébként csak az elfek nyelvét beszéli. Talán kevés mindaz, amit itt elmondtunk a nardaelekrõl, hiszen egy elf órákat lenne képes mesélni róluk - ha véletlenül úgy hozná a kedve -, de ismertetõnek talán ennyi is elég. A legtöbb nardael Elfendelben él, de Ynev minden nagyobb rengetegében összeakadhat vele a vándor, kivéve az Elátkozott Vidéket, Kránt és a többi közismerten "sötét" helyet. Ha egy erdõben nardael lakik, arról a környék lakói is tudnak, sõt, az esetek nagy részében mélyen tisztelik. A nardael sosem hagyja el lakhelyét. Talán ez adott táptalajt azoknak a mendemondáknak, hogy a nardaelek mesés kincseket õriznek. Persze, csak azok a botorok hisznek ebben, akik nem ismerik e teremtményeket. Igen ritka viszont a száz fánál többet számláló liget, igaz, Elfendel mélyén állítólag több száz fás nardael is él. Még egy megjegyzés. Mielõtt a parti-gyilkos KM-ek örömmel kapnának a remek lehetõségen, felhívom a figyelmet a nardael szigorúan Élet jellemére. Az ellenséges behatolókat megpróbálja elkergetni, és csak a végsõ esetben pusztítja el õket. De még akkor is, ha a végzetes lépésre szánja el magát, mindig meghagyja a menekülés lehetõségét.
Kõevõ
Elõfordulás: Ritka
Megjelenõk száma: 3-4
Termet: N
Sebesség: 40
TÉ: 45
VÉ: 75
KÉ: 0
CÉ: --
Sebzés: 3k6+6
Támadás/kör: 1
Ép: 50
Fp: 90
Asztrál ME: 30
Mentál ME: 15
Méregellenállás: immunis
Pszi: --
Intelligencia: Alacsony
Max.Mp: --
Jellem: --
Tapasztalati pontok: 85
A Kõevõk Ynev különös élõlényei. Életterük a sziklás hegységek lejtõje, függetlenül az éghajlattól. Leggyakrabban a Sheral bércei közt találkozhatunk velük. Miként azt nevük is mutatja, igen különleges táplálékkal élnek - csak és kizárólag köveket esznek. A Kõevõk kisebb "családokban" vándorolnak, de meg kell jegyezni, hogy a család elnevezés társadalmi szervezõdésükre igen önkényes, hiszen valójában azt sem tudjuk, van-e nemük, s az együtt élõ egyedek vajon milyen kapcsolatban állnak egymással. Az ember azonban szeret ismerõs elnevezésekkel élni, hiszen így otthon érezheti magát olyan területen is, amihez valójában vajmi kevés köze van; az egyszerûség kedvéért maradjunk tehát a család elnevezésnél. A Kõevõ család három négy tagból áll. Kívülálló számára a csoporton belül semmilyen alá- vagy fölérendeltségi viszony nem állapítható meg. Életük is meglehetõsen egyhangúnak tûnhet számunkra. A leírások túlnyomó többsége arról számol be, hogy a család tagjai valamilyen sziklás területen tartózkodtak, ahol kényelmes tempóban morzsolgatták a köveket, majd a zúzalékot hangos ropogtatással elfogyasztották. Testi erejükrõl kellõ felvilágosítást nyújthat a látvány, amint puszta kezükkel morzsolgatják sziklányi falatkáikat. A vártulajdonosok nagy megkönnyebülésére a Kõevõk - ki tudja, miért - nem kedvelik a megmunkált követ, csak a "természetes" táplálékot. Maguk a Kõevõk két méter magas lények. Leginkább úgy festenek, mint holmi kõbõl durván kifaragott, mozgó szobor. Bõrük (?) szürke, de miként a gránit, nem egységes árnyalatú.
Hatalmas kezükkel kényelmesen átfoghatnák egy felnõtt férfi fejét. Minden kezükön hat tömpe ujj van, markuk szorítása rendkívüli. A férfifej hasonlatnál maradva, ha már átfogják, játszva össze is roppanthatják. Karjuk igen hosszú, elér a térdükig, de mivel kissé görnyedten járnak, nem ritkán a földig lelóg. Åbrázatuk leginkább egy óriás elnagyoltan kõbe vésett arcmására emlékeztet, bár kissé karikatúraszerûvé teszi a széles száj. Hajuk nincs, szemük rendkívül kicsi, szinte elvész hatalmas homlokereszük alatt. Rosszabbul látnak az embereknél, hallásuk azonban jó. Beszédük meglehetõsen primitív: én, te, éhes, gyere, ennivaló - efféle szavak összefûzése, ennél bonyolultabb fogalmakat nem értenek meg. Mindehhez természetesen saját kezdetleges nyelvüket használják, amirõl aligha feltételezhetõ, hogy rajtuk kívül bárki is beszélné. Béketûrõ népség; kerülik az összetûzést, de ha harcra kerül a sor, kemény ellenfelekké válnak. Valójában kár is lenne túlságosan sok szót vesztegetni rájuk, ha nem lenne egy ránk nézve roppant kellemetlen szokásuk. E lények ugyanis úgy szeretik a drágaköveket, mint embergyerek a cukrot. A különbség pusztán annyi, hogy egy Kõevõ nagyjából úgy tud ellenállni egy drágakõnek, mint a szomjhalál szélén álló utazó az oázis hûs vizének - s mindehhez ráadásul sokkalta erõteljesebb is egy cukorka után ácsingózó gyermeknél. Minél nagyobb egy ékkõ, annál messzebbrõl vonzza a Kõevõket, ugyanakkor a drágakövek mennyisége is befolyásolja ezt a távolságot. Általában elmondható, hogy ha a tíz méteres körzetben fellelhetõ drágakövek karátjait összeadjuk, megtudhatjuk, hány méterrõl fogják a Kõevõk megérezni õket. Igazdrágaköveknél a távolság kétszeres, mivel ezeket aztán igazán különleges csemegének tekintik. Érdekes, hogy egyedülálló érzékenységük ellenére nem érzékelik az ékköveket, ha azok egy méternél mélyebben fekszenek a föld alatt. Bármennyire is odavannak a csemegéért, a Kõevõk nem támadják meg minden további nélkül a drágakövek birtokosait. Szemtanúk elmondása szerint ilyenkor odaballagnak, ahonnan a drágakövek "illatát" érzik. Kiválasztják a drágakövek tulajdonosát, majd egyértelmûen a drágakövek felé, azután a szájukba mutogatnak, közben jóindulatúan mosolyogva, kérõn nyújtják ki másik kezüket. Amennyiben a kövek nem látható helyen vannak, úgy azt a zsákot, ládát lökdösik amelyik az áhított ínyencséget rejti. Ha a tulajdonos menekülni próbálna, akkor a lehetõ legfinomabban, de hathatósan megállítják. Pár percig kéregetnek csak, aztán fokozatosan bedühödnek és a mosoly lehervad arcukról. Egyre dühösebben kérik, s ha akkor sem kapják meg, amit akarnak, hát elveszik . A Kõevõk gyomra az emésztéshez nagy hõt termel, így az ingerült Kõevõt szó szerint fûti a düh. Egyre erõsebb hõaurát fejlesztenek maguk köré, s ahány kör óta dühösek, annyi E-s az aura erõssége. Természetesen ennek megfelelõ a védelmük minden hideg alapú, illetve víz elemeket tartalmazó varázslattal szemben; a hõalapúak nem hatnak rájuk. Az aura két méter átmérõjû, és mivel a Kõevõk közelharcba bocsátkoznak azokkal, akik megakadályozzák az imádott csemegéhez jutást, az ellenfelek számoljanak a hõ okozta sebekkel is. Ha mindez nem lenne elég, a lények minden tizedik körben "kiköpik" a bensõjükben tomboló tüzet. Ennek hatása megegyezik a M.A.G.U.S-ban leírt Tûzgolyó varázslattal, Erõsítése pedig fele az éppen aktuális aurájuknak. Bõrük 5 Sp-t levéd minden fizikális sebzésbõl, legyen az fegyver vagy varázslat. Mindennemû asztrális varázslatnál figyelembe kell venni, hogy a drágakövek iránti vágyódásuk 50 E-s asztrális Vágy mozaiknak felel meg. Közelharcban számolni kell továbbá azzal, hogy hihetetlen kemény kültakarójuk kellemetlen hatással lehet bizonyos fegyverekre. A vágófegyverek normál sebzésük felét érik csak el, s a közönséges kardok pengéje minden ütésnél 30 százalékban eltörik. A 63 Mp-os Rúnakard 20, míg a 93 Mp-os rúnakard 10 százalékban törik el. Az ennél erõsebb mágiával készült fegyverek nem sérülnek a Kõevõkkel folytatott harcban. Egy Kõevõ harcmodorából adódóan képes mindenféle fegyvert eltörni (Fegyvertörés Képzettség pusztakézzel, Mf). A Kõevõk, mint már mondottuk, amúgy békés népek, csak akkor gurulnak be, ha valaki megtámadja családjuk egy tagját, vagy nem kapják meg kedvenc csemegéjüket. Egy szó mint száz, kedves kalandozók, ha egy csapat Kõevõ ácsorog este a tábor szélén, és jóindulatú mosollyal a drágaköveiteket kéri vacsorára, kétszer is gondoljátok meg, hogy visszautasítjátok-e õket. Könnyen lehet, hogy - ha másképp nem megy - füstölgõ és péppé vert tetemeitek felett fognak csemegézni.
Kráni harcikutya, avagy a Gyilkos Falka
Elõfordulás: Ritka
Megjelenõk száma: változó
Termet: E
Sebesség: 125
TÉ: 90
VÉ: 120
KÉ: 30
CÉ: --
Sebzés: 1k6+1/1k6+1/1k10+1
Támadás/kör: 3
Ép: 25
Fp: 85
Asztrál ME: immunis
Mentál ME: immunis
Méregellenállás: 15
Pszi: speciális
Intelligencia: állati
Max.Mp: --
Jellem: Halál, Káosz
Tapasztalati pontok: 85
Kránban, mágia segítségével kitenyésztett harci eb, mely messze felülmúlja egy átlagos, harcra idomított kutya képességeit. Leginkább területek õrzésére alkalmazzák õket. E fekete, égõ tekintetû, egy méter marmagasságú fenevadak megfontolt és ravasz gyilkosok. Hogy egy adott területen mennyi van egyszerre, az természetesen attól függ, mennyit vásárolt a terület gazdája. A velük való találkozás maradandó élmény - legalábbis annak, aki túléli. A behatolókat elsõnek észlelõ egyed (szaglásuk, hallásuk és látásuk duplája egy átlagos vadászkutyáénak, azonkívûl 20 méterig látnak infratartományban is) becserkészi és megfigyeli õket. Különleges mentális kapcsolat révén társait és gazdáját is értesíti a behatolókról. A gazda azonban csak akkor képes efféle kapcsolatot kialakítani állataival, ha járatos a Pszi Kyr metódusában. E kapcsolat segítségével képes bármely kutya érzékszerveit használni, és a kutyáknak utasításokat adni. Az adott utasítás csak olyan színvonalú lehet, mint amilyet szóban is adhatunk egy ebnek (támadj! kövesd! stb.). A kutyák kizárólag gazdájuktól fogadnak el utasítást, akár szóban, akár Pszi segítségével. Erre a vásárláskor kondicionálják õket. A gazdának nem tanácsos azonban állandóan "nyitva" tartania elméjét a kutyák elõtt, mert igen kimerítõ minduntalan érzékelni a falka mentális hullámait - ami leginkább vad érzetek állandó közvetítését jelenti. A kutyák igen vadul támadnak, mellsõ mancsaikkal és fogaikkal ejtenek sebet áldozatukon. Nyáluk - talán mondanunk sem kell - mérgezõ (6. szintû, azonnali hatású kínméreg). Sikertelen mentõdobás esetén további 1k10 Fp sebzést jelent. Sikeres mentõdobás felezi a nyál okozta fájdalmat. A mágikus tenyésztés eredményeképpen a harci kutyák nem érzik, illetve uralják saját fájdalmukat. Ennek köszönhetõen nem esnek össze Fp-ik elvesztése esetén, hanem halálig harcolnak. Ha a megrendelõ négynél több kutyát vesz, akkor mindenképpen kerül egy vezér is a falkába, a következõ harcérték módosítókkal: TÉ: +10; KÉ: +10; VÉ; +5. Csak Kránban lehet ilyen állatokat beszerezni, áruk nyolc-tíz arany körül van. Persze, arra senki ne gondoljon, hogy két egyed beszerzése után majd maga tenyészti õket, mert (szerencsére) szaporodásra képtelenek. Kalandozóknak semmiképpen nem ajánlott a tartásuk, mert Kránon kívül sehol nem látják szívesen e fenevadakat - bár van néhány nagyúr, aki az eredeti ár többszörösét is hajlandó lenne kifizetni egy falkáért. Szólnunk kell e kutyák még egy különleges, jellegzetesen Kránra valló képességérõl. Amennyiben gazdájuk erõszakos halállal hal, lehetõsége van távozása elõtt kapcsolatot létesíteni a falkával. Ekkor már nem õ érzékel az ebeken keresztül, hanem fordítva - kutyái használják a gazda szemét, orrát, fülét. A kutyák, melyeket a gazda halála amúgy is sokként ér, kitörölhetetlenül rögzítik a végsõ képet, az utolsó ingereket. Márpedig ez a gyilkos halálos ítéletét jelenti, még abban az esetben is, ha "láthatatlanul" támadott, mivel a szaga még így is elárulhatja. Ha a gazda látja a gyilkosát, vagy csupán egyetlen idegen szag érzékelhetõ, akkor a kutyák csak erre az egy személyre összpontosítják gyûlöletüket, ellenkezõ esetben minden szóba jöhetõ lény veszélyben van. Addig üldözik a tettest, amíg el nem pusztítják, vagy maguk el nem hullanak. Nem állhat elébük semmi, hihetetlen ideig képesek árkon-bokron át követni prédájukat. Beszélnek olyan falkáról, amely Kránból Erionig követte áldozatát. A város elõtt hullottak el, a fogadásukra kivonult városõrség kezétõl. Bár egynémely arénatulajdonos is sokat adna egy-egy példányért, nehéz beszerezhetõségük miatt ritka attrakciói a viadaloknak.
Draquuis, Iteyy, Warvarani, Maggan
Draquuis
Elõfordulás: Ritka
Megjelenõk száma: 1
Termet: K
Sebesség: 5 (L) 140(SZ)
TÉ: 90/110
VÉ: 75
KÉ: 45
CÉ: --
Sebzés: 1k10/1k6
Támadás/kör: 2
Ép: 1+10 évente 1
Fp: 2 + 5 évente 1
Asztrál ME: 20+5 évente 1
Mentál ME: 20+5 évente 1
Méregellenállás: immunis
Pszi: --
Intelligencia: állati/kimagasló
Max.Mp: --
Jellem: --/Élet, Rend
Tapasztalati pontok:
A draquiis mágikus úton teremtett lény, melyet még a kyr mágusok hoztak létre. Eredeti rendeltetésére következtetni lehet a nevébõl is - Draquiis Seqentuuisnak nevezték el, ami annyit tesz, szolgasárkány. A történelem viharaiban a draquiis vadonélõ, de igen ritka állata lett Ynev élõvilágának. Hatalmas, sûrû erdõk mélyén éli rejtett életét. E közel két méteres lények a sárkányok kicsi másai, ám korántsem félelmetes, pusztító leheletükrõl nevezetesek - hiszen egy draquiis nem hogy lángförgeteget, de egy apró füstpamacsot sem tud torkából kibocsátani. No, de nem is erre a célra teremtették elsõ példányaikat a kyrek. Eredetileg Igere templomának szent õrei voltak, de a történelem kereke lassan tovafordult, és a kyrek istenei közül nem egy örökre eltûnt a templomaival együtt. Így járt Igere is, ám templomainak õrei itt maradtak Yneven. Ezek az apró sárkányfajzatok a természetben kistermetû állatok, rovarok ádáz pusztítói. Nem utal ma már semmi azon különleges képességekre, amelyek alkalmassá tették õket Igere templomainak õrzésére. Teremtõik, a kyrek sem tudtak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a tojásból kikelõ draquiis agyát egyfajta veleszületett gát blokkolja, akadályozva hihetetlen mentális képességeinek kibontakozását. Ezért is lehet két különbözõ értéket találni a fenti táblázat intelligencia rovatában - lényegében két különbözõ teremtményként értékelendõ, annak függvényében, hogy "rajta van-e" a mentális gát, avagy sem. A vadon született és felnõtt draquiisek óvatos, rejtõzködõ életet folytató, nem túlzottan nagy testû ragadozók. Leginkább a forró övi erdõk lakója, kedveli a magas, dús lombozatú fákat, ahol könnyen elbújhat a nagyobb termetû ragadozók elõl. Efféle faóriásokra telepíti a fészkét is. Ha valaki "vad" draquiist akar fogni, fel kell készülnie, hogy ravasz és óvatos ellenféllel lesz dolga. A draquiis - mint az a fenti statisztikákból is kiderül -, két támadást hajthat végre körönként. Az elsõ támadása harapás, ennek sebzése 1k10, a második a faroktüske döfése. Bár e támadás kisebb sebzést okoz, a valódi veszélyt a tüske által befecskendezett méreg jelenti. A draquiis mérge idegméreg, 7. erõsségû. Sikertelen mentõdobás esetén az áldozat végtagjai megbénulnak. Ha a szerencsétlen a mentõdobásra egyet dob, az azt jelenti, hogy szíve a méreg hatására felmondta a szolgálatot. Sikeres dobás esetén a méreg csupán bódulatot okoz. Azonnali hatású szerrõl van szó, a hatás 1k10 óráig tart. Ami azonban kiemeli e teremtményt a közönséges lények sorából, az az a tény, hogy minden fogságba ejtett draquiis mentális gátja lerombolható, s ezáltal rendkívül hasznos társává válhat bármely arra érdemes varázslónak - akadnak is szép számmal, akik vagyonokat hajlandóak fizetni érte. A draquiis fent nevezett mentális gátja egyfajta pajzs, ami a megfelelõ szabályok szerint lebontható. Jellegébõl adódóan azonban ez a "pajzs" csak a Kyr metódus Pszi-ostrom diszciplínájával rombolható. A gondot csupán az okozza, hogy egyetlen rohammal kell a draquiis gátját elbontani. A játék szempontjai szerint tehát a varázsló csak akkor tudja a lény elméjét fogva tartó béklyót megsemmisíteni, ha elegendõ pszi-ponttal rendelkezik a "pajzs" lebontásához. Egy, a tojásból frissen kikelt draquiis elméjén a gát 100 pszi-pontos pajzsnak felel meg. Értelemszerûen a lebontásához a varázslónak minimum 50 pszi-pontot kell tudnia egyetlen körben aktivizálni. Reménykedõ varázstudók legnagyobb sajnálatára, kutatások kimutatták, hogy a béklyó "ereje" a lény korával együtt nõ, mégpedig évente egy egységgel. Mivel egy draquiis akár 450 évig is elélhet, kiszámíthatjuk, hogy egy öreg példány gátjának lebontásához 225 pszi-pont kell. Amennyiben a draquiis elméjét sikerül felszabadítani, hihetetlenül erõs teremtménnyé válik. Ekkor már a kimagasló intelligencia jellemzõ rá. Ismeri és beszéli a kyr nyelvet, de bármely egyéb nyelvet is gyorsan elsajátít. Ám rendkívüli értékét mindamellett kiváló varázslói képessége adja. Elméje 24 óra alatt képes feltöltõdni mágikus energiákkal. Hogy mennyi energiát tud felvenni, az is életkorától függ. Általában elmondható, hogy egy draquiis annyi Mana-pontot tud egyszerre az elméjében tárolni, amennyi évei számának fele. (Egy száz éves szolgasárkány tehát 50 Mana-ponttal rendelkezik.) Amint egy Mana-pontot elhasznál, nyomban megkezdi pótlását. A KM kiszámíthatja, hogy az adott korú draquiis hány Mana-pontot tud felvenni egy óra alatt. (Természetesen a teljes Mana-pont "készletének" egy huszonnegyedét.) A teremtmény a rendelkezésére álló Mana-pontokat mozaik-mágia felidézésére használhatja. Általában elmondható a draquiis varázslásáról, hogy igen ódzkodik az asztrális mágia alkalmazásától - nem kedveli mások érzelmeinek manipulálását. A másik meghatározó tényezõ a jellemük. Mint látható, a "vad" draquiis nem rendelkezik semmiféle jellemmel, mint ahogy a legtöbb vadon élõ állat sem. Ellenben a mentális béklyóktól megszabadított lény, hála teremtõinek, szigorúan Élet, Rend jellemû. Csak mágikus úton lehet õket ezzel ellentétes cselekedetekre rákényszeríteni, és ahhoz is - mint azt a szabályok meghatározzák - dupla Erõsítés szükséges. Végül is elmondható, a draquiis egyike Ynev legveszedelmesebb, legritkább teremtményeinek. A varázslók hihetetlen pénzeket fizetnek az eleven példányokért, különösképpen Krán érdeklõdése jelentõs. Nem lehet tudni hány, mentális gátjától megszabadított draquiis él szerte a világban, kinek a kezében, és miféle célokat szolgálnak. Az egyetlen hitelesnek tûnõ ismeret szerint a dorani varázslók tornyait jó néhány öreg draquiis is õrzi.
Iteyy
Elõfordulás: nagyon ritka
Megjelenõk száma: 10-100
Termet: Ó
Sebesség: 110 (SZ)
TÉ: 80
VÉ: 95
KÉ: 20
CÉ: 0
Sebzés: :kézzel 1k10+4, vagy jégcsákánnyal 3k10+4
Támadás/kör: 2
Ép: 30
Fp: 100
Asztrál ME: 8
Mentál ME: 35
Méregellenállás: immunis
Pszi: --
Intelligencia: magas
Max.Mp: --
Jellem: Élet, Rend
Tapasztalati pontok: 110
Már maguk sem emlékeznek arra, mikor keveredtek õseik a fagyos déli vidékekre. A kegyetlen körülmények az óriások közt egyedülálló módon megváltoztatták e faj gondolkodásmódját és viselkedését. A hatalmas hósivatagban csak nagy ritkán akadhat az utazó iteyy falura, ám ha jó szándékkal közeledik, biztos menedékre találhat náluk. A falu általában az emberek számára hatalmas, állatbõrökbõl készült sátrakból áll, melyek lakóterét többnyire a hóba süllyesztik és prémekkel bélelik. Az iteyy az egyetlen óriásfaj Yneven, amely megtanulta becsülni az életet, éppen azért, mert saját bõrükön tapasztalták, milyen nehéz megtartani azt a mostoha körülmények között. Az iteyyek 4,5-5 méter magasak, hajuk fekete, s általában vastagon bekenik fókazsírral. Szemük - már ha éppen látható bozontos szemöldökük és kidomborodó szemboltozatuk alatt - szénfekete. Ruházkodásuk nem túlzottan kifinomult: általában medveprémbe burkolóznak. A hómezõk kiváló ismerõi, megbízható ismeretekkel bírnak a falujukat környezõ vidékrõl, a délvidék állatvilágáról - tudásukat szívesen megosztják idegenekkel is. Itt persze súlyos nyelvi problémák léphetnek fel, ugyanis az iteyyek - elszigetelt életük folyományaképpen - nem beszélnek más nyelvet a sajátjukon kívül. A nagy ritkán felbukkanó kereskedõk zöme vette magának a fáradságot, és eltanult tõlük egy-két szót, ami a cserék lebonyolításához elengedhetetlen. A jégóriásokat leginkább gyönyörû prémeikért szokták felkeresni a kalmárok. A falvak lakói fóka- és medvevadászattal, halászattal, valamint - ha a körülmények engedik - jaktartással foglalkoznak. A kalandozókat mindenképpen figyelmeztetném arra, hogy e barátságos behemótok vendégszeretetével visszaélni nagy könnyelmûség. Ha valaki árt a falujuknak, valamely társuknak, az könnyen megjárhatja; ha az iteyyek haragra gerjednek, nehezen tesznek le az ellenük vétkezõ megbüntetésérõl. E nép azt tartja, a vétkest el kell kergetni a faluból, rosszabb esetben felszerelés és meleg ruha nélkül - ami, ugye, pontosan egyenlõ a halálos ítélettel. Ha harcra kerül a sor, elõszeretettel forgatják jégcsákányukat (TÉ: 7; VÉ:6; KÉ:5), amivel egyébként a halászathoz bontják a jeget. Ennek sebzése 3k10, valamint az erõbõl adódó +4. Különleges fegyverük az igen keményre gyúrt hógolyó - rendkívüli pontossággal képesek elhajítani (TÉ: 25), s meglepõen nagyot sebez a dobás ereje miatt (1k3+4). Amennyiben van idejük többet elõre elkészíteni, úgy kettõt is el tudnak hajítani körönként.
A jégóriások sohasem hordanak páncélt, ám vastag ruházatuk felfog a sebzésekbõl (SFÉ: 2). Speciálisan védettek továbbá minden hideggel operáló mágiával szemben. Õk maguk nem használnak mágiát, de ismerik és kellõképpen, szinte babonásan félik. Ha azonban a varázshasználó árt nekik, akkor dühük legyõzi félelmüket - s az istenek irgalmazzanak a meggondolatlan varázsolgatónak. Amennyiben valaki iteyy faluba keveredne, ha teheti, feltétlenül kóstolja meg a specialitásukat. Állítólag sehol Yneven nem lehet olyan finom, zuzmókkal ízesített, füstölt medvetalp-szeletbe csomagolt sült heringet enni, mint náluk.
Warvarani
Elõfordulás: gyakori
Megjelenõk száma: 3k10
Termet: E
Sebesség: 150 (L) 5 (Sz)
TÉ: 50
VÉ: 95
KÉ: 20
CÉ: --
Sebzés: 1k6/1k6
Támadás/kör: 2
Ép: 7
Fp: 25
Asztrál ME: --
Mentál ME: --
Méregellenállás: 2
Pszi: --
Intelligencia: állati
Max.Mp: --
Jellem: --
Tapasztalati pontok: 8
A warvaranik meglehetõsen gyakori madarai Ynev égboltjának. Bár fészkelõhelyeik általában a sziklás, magasabb hegyek, e rendkívül jól repülõ madarak bemerészkednek messze a síkságok fölé is. Ragadozó életmódot folytatnak, szárnyuk fesztávolsága mintegy négy méter (igaz ugyan, hogy állítólag láttak már olyan példányt, melynek kiterjesztett két szárnya az öt métert is elérte), tollazatuk jeltelen, barna. Egyetlen ékességük a fejtetõn taréjként húzódó acélkék tolldísz, melynek felmeresztése az ingerültség jele. E hatalmas madarak felhõszerû rajban szállnak, mely csoport nem alkalmanként összeverõdõ egyedek sokasága, hanem amolyan családféle, hiszen a warvaranik több generáción keresztül összetartó kolóniákat alkotnak. A kolóniák feje mindig a legidõsebb tojó; a portyák során is ez vezeti a csapatot. Megemlítendõ, hogy egy warvarani egyedrõl csak rendkívül beható tanulmányozás után lehet megállapítani, melyik nemhez is tartozik. Ritkán, két évente tojnak, akkor is csak egyetlen halványrózsaszín-bíborpöttyös tojást. A kikelésig a hím és a nõstény felváltva kotlanak. A kikelt fióka rendkívül lassan fejlõdik, néha két év is eltelik, mire kirepül. Lassú fejlõdése ellenére hihetetlen étvággyal bír, három felnõtt helyett is eszik, pedig a kifejlett warvarani is rendkívül falánk. Költési idõszakban, amikor a kolónia fészkeiben fiókák tátogatják csõrüket és rémes rikácsolással adják a felnõttek tudtára, hogy éhség mardossa feneketlen gyomrukat, a warvaranik légiportyára indulnak. Felzabálnak mindent, ami az útjukba kerül, majd visszarepülvén, kiöklendezik az egészet falánk fiókáik torkába. Mivel csemetéik igen sokáig ülnek a fészekben, egy warvarani tanya közelében bizony igen megritkul a vadállomány. E repülõ vadászok éles csõrükkel akár a szarvast is képesek leteríteni. Népesebb csapatok még az utakon közlekedõket, a földeken dolgozókat is megtámadják. Látásuk rendkívül éles, mi több, hõlátással is rendelkeznek. Segítségével akár egy kilométerrõl is észlelhetik áldozatukat, holdtalan éjjelen. A fiókákkal ellentétben, a támadó warvaranik teljességgel némák. Hihetetlen repülési képességeiket kihasználva támadnak, ennek is köszönhetik viszonylag nagy Védõ Értéküket. Borotvaéles csõrükkel egy-egy lecsapásnál kétszer is belevágnak prédájukba. Jellemzõ támadási módjuk során - az áldozat kiválasztása után - egy célpontra, nagy magasságból egymás után, mondhatni szoros kötelékben három-négy madár is rácsap; igaz, ilyenkor egy körben csak egyszer támadnak. îgy a harc elsõ körében akár négy támadás is érheti a gyanútlan áldozatot, ráadásul a warvaranik ekkor a Roham módosítóit is megkapják, annak minden elõnyével és hátrányával. Adott áldozatnál e taktikát csak egyszer használják. Amennyiben a préda még talpon marad, sebesen keringenek körülötte, sorban feléje vágva - ekkor már körönként kétszer. Ha sikerül a prédát leteríteniük, azonmód felfalják. Bár sokan nem hiszik, de négy warvarani képes felfalni egy egész lovat. A degeszre zabált madarak aztán nehézkesen a levegõbe emelkednek, és hazarepülnek. Minden sikeres támadás után néhány jóllakott egyed kiválik a csoportból, és otthon bevárja a többieket, hogy aztán együtt újra útnak induljanak. A warvaranikat kiváló vadászmadárnak tartják; ha fiókaként kerül fogságba, jól kezelhetõ, könnyen szelídíthetõ, hûséges társ válik belõle. A warvarani vadászokat azonban figyelmeztetném arra a tényre, hogy a kolóniák környékén 30+2k10 felnõtt példány tartózkodik, melyek - enyhén szólva - nem szívelik a behatolókat.
Maggan, a Farkasmanó
Elõfordulás: Gyakori
Megjelenõk száma: 1-100
Termet: K
Sebesség: 75(SZ)
TÉ: 30
VÉ: 75
KÉ: 20
CÉ: 0
Sebzés: fegyver szerint
Támadás/kör: 1
Ép: 9
Fp: 14
Asztrál ME: --
Mentál ME: --
Méregellenállás: 2
Pszi: --
Intelligencia: alacsony
Max.Mp: --
Jellem: Káosz
Tapasztalati pontok: 1
Mint oly sok egyebet, e lényeket is az Elátkozott Vidék káosztól fertõzött fekélyes gyomra okádta a világra. A legnagyobb számban azonban ma már Gro-Ugonban találhatóak. Gyengébbek lévén, mint az uralkodó ork-faj, amolyan szolgafélékként élnek, a nagy ork törzsek árnyékában. Minden valamirevaló ork fõnök legalább négy-öt maggan szolgát tart. Talán ez a hátrányos helyzet indokolja, hogy Gro-Ugon gyepûit idõrõl idõre kisebb nagyobb maggan hordák hagyják el, s rabolva fosztogatva keresnek helyet a letelepedésre. Persze, a legtöbb helyen sürgõsen eltakarítják õket, hiszen sehol sem fogadnak szívesen efféle fajzatokat. A kalandozók Észak-Yneven gyakorlatilag bárhol találkozhatnak maggan hordával, de természetesen Gro-Ugontól távolodva ennek valószínûsége fokozatosan csökken. Magától értetõdõen, a birodalmak belsejében nem lehet velük találkozni, sem városokban, vagy azok közelében. A legtöbbször kisebb települések, karavánutak mellett ütnek tanyát, amíg el nem kergetik õket. Alacsony termetû, humanoid lények. Külsejüket legpontosabb egy kalandozó, bizonyos Erimar írta le. "Olyasfélék, mint egy kistermetû farkasember, amely félúton megállt az átalakulásban." Valóban igen rútak. Testüket ritkás szõr fedi, színe a rõttõl a feketéig terjed. Ábrázatuk emberi vonásokkal felruházott csupasz farkaspofa. Állandóan nedvedzõ orruk, és hatalmas agyarakkal ékes, széles, nyáladzó pofájuk van. Beszédük igen szegényes, egyes kutatók szerint az ork nyelv egy eltorzított, primitív változatát beszélik. Az mindenesetre tény, hogy megértik az orkot, ám ha õk kezdenek orkul beszélni, annak tartalmát bizony rendkívül nehéz kihámozni. Minden hordában van egy fõnök, ennek harcértékeihez +10 járul. Igen kedvelt szokásuk szerint fõnökükre mindenféle hangzatos címet akasztgatnak - ennek során ritka kifejezõkészségrõl tesznek tanúbizonyságot. Pl.: Észak-földe Ura, Vérengzõ Nagysárkány, Minden Emberfattyú Nyomorgatója, Minden Koszos Mágus Réme, Nagytiszteletû és Fényeselméjû Bélfürkész Bubor Herceg (szintén Erimar gyûjtésébõl). Marad még a kérdés, vajon milyen fegyvereket használhatnak? A válasz: bármit. Egy maggan minden eszközben a fegyvert keresi, és követhetetlen logikával válogatja gyilkoló szerszámait. Természetesen a legtöbben a jól bevált, mondhatni hagyományos eszközökhöz nyúlnak, úgymint kard, bárd, stb. De a rohamozó magganok közt nem ritka a sodrófát, kapát, köpülõfát, sõt, nehéz gyertyatartót lengetõ egyed. Páncélzatuk is meglehetõsen változatos. Alapvetõen egy maggan merev, rosszul kikészített bõrruhát visel, amire aztán különbözõ módszerekkel mindenféle fémdolgot erõsít; például fémtányér, bádogbögre, törött kard. Persze, ha netán sikerül zsákmányolniuk, úgy szívesen viselnek igazi vérteket is. A büszke tulajdonos semmi pénzért nem mond le a megszerzett vértrõl, még akkor sem, ha az egyáltalán nem jó rá. îgy vagy úgy, de magára aggatja - ha másképpen nem megy, hát részleteiben -, s úgy indul a csatába, mint valami hadúr. A nagyobb méretû láncingeket például kedvtelve viselik többszörösen magukra tekerve. Összeségében elmondható, hogy vértjeik 1 SFÉ-nél nem jelentenek többet, kivéve, ha a maggan véletlenül tényleg az õ méretére készült, helyesen felöltött páncélzatot visel. Ebben az esetben a rendes SFÉ-t kapja, de az ilyen eset ritka, mint a fehér holló. Pajzsként ormótlan deszkából ábdált készségeket használnak, ezek tízzel növelik a VÉ-jüket. Fém pajzsot - az igazán könnyûek és kis méretûek kivételével - a súlyuk miatt nem hordanak. A maggan két legjellemzõbb tulajdonsága az ostobaság és a hiúság (bár egyesek harmadikként megemlítik a szagukat is). Azt azonban meg kell hagyni, a magganok rendkívül bátrak és vakmerõek, a csatában mindig utolsónak futnak el. Már, ha tudnak...
Ocsány, Patkánybáró, Tamari
Ocsány
Elõfordulás: Ritka
Megjelenõk száma: 1-3
Termet: N (3,5m)
Sebesség: 60
TÉ: 55
VÉ: 80
KÉ: 20
CÉ: --
Sebzés: 2k6+6
Támadás/kör: 1
Ép: 25
Fp: 55
Asztrál ME: immunis
Mentál ME: immunis
Méregellenállás: 9
Pszi: --
Intelligencia: --
Max.Mp: --
Jellem: Semleges
Tapasztalati pontok: 5
Ha Ynev bestiái közt megrendeznének egy nem hivatalos szépségversenyt, az Ocsány minden bizonnyal az utolsók közt végezne. Azon kevesek, akik elmondhatják magukról, hogy találkoztak a világ ezen förtelmes teremtményével, semmiképp sem vacsorájuk folyamán emlékeznek meg errõl. Az Ocsány valóban rendkívül visszataszító, akár látványáról, akár bûzérõl kell véleményt mondanunk. A szörnyetegek Ynev meleg mocsaraiban töltik teljességgel felesleges napjaikat, táplálkozással, utódnemzéssel, az arra járó utazók vagy állatok megtámadásával. Ez utóbbi tevékenységük összefügg a táplálékszerzéssel, az Ocsányok ugyanis megpróbálnak minden közelükbe kerülõ dolgot, tárgyat, lényt, személyt felfalni. Szerencsére e szerzetek meglehetõsen kényesek az éghajlatra, s kizárólag olyan helyen találhatóak meg - már ha valaki oly botorságra vetemedne, hogy keresi õket - ahol a telek enyhék, a nyarak pedig nem túl forrók. Az Ocsányok 3-4 méter magasak, szélességük sem marad el ettõl. Testük nem is igen emelkedik a föld fölé, haladásuk inkább a csúszásnak és a test idétlen vonszolásának keveréke - ennek tudható be lassú tempójuk. Mivel intelligenciájuk még azt a mércét sem üti meg, mely ahhoz szükséges, hogy állatoknak tartsuk õket, meglehetõsen nehéz leírni gondolkodásukat, viselkedésüket. Leginká |
AJÁNLOM AZ OLDALT
